Művészetterápiás csoportok

A művészetterápia azon az elven alapul, hogy alkotás közben (lehet ez képzőművészeti, zenei, mozgásos vagy irodalmi) olyan tudattalan, vagy tudatosan meg nem fogalmazott tartalmak is a felszínre kerülhetnek, melyek egy "hagyományos" beszélgetés közben nem. Amikor nincsenek megfelelő szavaink, nem tudjuk elmondani érzéseinket, gondolatainkat, az alkotások készítése közben ezek mégis a felszínre tudnak kerülni, és látható, beazonosítható formát nyernek.

Sokszor tapasztaltam már, hogy egy-egy kép vagy feladat elkészítése után a csoporttagok számára rendkívül egyértelművé válnak olyan belső tartalmaik, melyekre korábban nem láttak rá, nem fogalmazták még meg soha maguknak. Izgalmas - és néha nehéz - felismerések születhetnek meg, melyekről az alkotás után talán könnyebb beszélnünk is.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem kell tudni rajzolni, festeni, táncolni vagy verset írni ahhoz, hogy egy ilyen csoporton valaki részt vehessen! Hiszen ez nem arról szól, hogy kinek milyen művészi igényességgel és tehetséggel készül el a képe, szövege, hanem arról, hogy alkotás közben milyen érzések, gondolatok, felismerések születtek az alkotóban, és hogy az elkészült képek milyen fantáziákat, gondolatokat keltenek a befogadókban, a csoporttagokban. 

A csoportalkalmak is eképpen néznek ki: az aktuális szempontok alapján születik egy alkotás, amiről először a többiek gondolkodnak, majd meghallgatjuk az alkotó beszámolóját, és megbeszéljük a felmerülő témákat, megfigyeljük a különböző nézőpontok közötti izgalmas összefüggéseket - vagy éppen különbségeket.

A módszer gazdagsága mellett maga a csoporttagság az, ami sokat adhat a résztvevőknek. A közös munka során egy olyan támogató és elfogadó közeg létrehozására törekszünk, ahol mindenkit meghallgatunk, bármit el lehet mondani, a tagok egymást nem minősítik, nem kérik számon. A tagok megtapasztalhatják, hogy gondolataikkal, problémáikkal nincsenek egyedül, mások meglátásaiból, élményeiből pedig sokat profitálhatnak.